Védjegybitorlás formatortával

2015. április 21., 12:23

JOGESET (forrás: www.birosag.hu)

LB-H-PJ-2011-49

A KÚRIA

Pfv.IV.21.668/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bérczes László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Petri Bernadett ügyvéd által képviselt alperes ellen közösségi védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Bíróság, mint közösségi védjegybíróság előtt 1.P.23.527/2009/8. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú közösségi védjegybíróság  8.Pf.20.278/2010/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében, amelybe a dr. Petri Bernadett ügyvéd által képviselt .. beavatkozott, az alperes által 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

 

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 111.532 (Egyszáztizenegyezer-ötszázharminckettő) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a jogosultja a .. lajstromszámú „[LOUIS VUITTON]” szóelemet is tartalmazó közösségi ábrás védjegynek, amelynek oltalma a Nizzai Megállapodás szerinti 18. osztályban - többek között - a táskatermékekre is kiterjed. A védjegy tárgya egy kör alakú ábrás megjelölés, amely egy külső és egy belső kört tartalmaz. A két kör közötti sávban felül a „..", alul pedig a „.." szavak helyezkednek el, míg a kör belsejében világvárosok nevét tüntették fel.

Az alperes által üzemeltetett .. 2009. év elejétől a .. weboldalon, egyebek mellett a felperes ábrás védjegyével ellátott táska formájú tortát reklámozott és kínált eladásra. A reklám a .. című újság 2009. évi 1. számában is megjelent.

Az alperes a felperes jogi képviselőjének megrendelésére készített egy ilyen tortaformát, amelyet a megrendelő 2009. február 27-én vett át.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2009. február 25. és március 6. között a .. megjelöléssel ellátott, táska formájú cukrászati termék eladásra való felkínálásával és reklámozásával, valamint 2009. február 27. napján e termék forgalmazásával bitorolta a perbeli jóhírű közösségi védjegyet.

Erre tekintettel kérte az alperes eltiltásra és elégtétel adásra kötelezését elsődlegesen a .. és a .. című napilapban, másodlagosan 14 napon keresztül az .. honlapon, illetve a .. című lapban.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy védjegybitorlást követett el. Álláspontja szerint a cukrászda a figurális torták révén saját kreativitását mutatja be, nem az eredeti termék minőségi jellemzőit használja ki.

Az alperes pernyertessége érdekében a perbe a .. beavatkozott.

Az elsőfokú bíróság, mint közösségi védjegybíróság, ítéletével megállapította, hogy a .. alperes 2009. február 25-től 2009. március 6. napjáig azzal, hogy „.." megjelölést hordozó cukrászati terméket kínált fel eladásra és reklámozott, továbbá 2009. február 27-én ilyen terméket forgalomba hozott, bitorolta a felperes .. lajstromszámú közösségi ábrás védjegyét.

Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét 60 napon belül, saját költségén jelentesse meg a .. weboldalon, annak kezdő lapján 14 nap időtartamban, valamint a ..-ben egy alkalommal 1/6 oldal terjedelemben, fekete-fehér színben. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 465.734 forint perköltséget, továbbá kötelezte a beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 25.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Tanács közösségi védjegyekről szóló 207/2009/EK. rendelete (Kvr.) 9. cikk, (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdés b) és d) pontja, 14. cikk (1) bekezdése, 102. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 76/D. §-a, 27. § (2) bekezdésének b) és d) pontjai alapján bírálta el. Megállapította: a perben nem volt vitás a felperesi védjegy jóhírűsége, illetve, hogy az alperesi terméken alkalmazott megjelölés hasonló a védjegyhez, továbbá nem volt vitatott az egyes elkövetési magatartások időpontja sem.

A Kvr. 9.cikk (1) bekezdés c) pontja alapján kifejtette: az alperes bitorolta a felperes védjegyét, mert azt jogosulatlanul, gazdasági tevékenysége körében, alapos ok nélkül használta, amely használat tisztességtelenül kihasználta a védjegy jóhírnevét és megkülönböztető képességét. Ezért megállapította a jogsértést, attól a jövőre nézve eltiltotta, és elégtétel adására kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság 465.734 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest, a felperes által igényelt  munkaórák számának mérséklésével és a lerótt kereseti illeték, a lajstrom-kivonat és a közjegyzői eljárás díjának, valamint a torta árának figyelembevételével.

A beavatkozó részéről fizetendő perköltséget mérlegeléssel állapította meg.

Az első fokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 111.460 forint másodfokú perköltséget.

A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a perbeli védjegy fennálló jóhírűségét, és azt, hogy annak oltalma az áruosztályokon átívelő, minősített védelmet biztosít a jogosult számára. Egyetértett azzal is, hogy az alperes gazdasági tevékenysége során reklámozott és forgalmazott a felperesi védjegy ábrájával ellátott tortát. Mivel az ábrás védjegynek megfelelő megjelölés a védjegy által oltalmazott táskaterméktől eltérően cukrászati árun jelent meg, ezért megállapítható az a szükséges törvényi feltétel, miszerint a használat nem hasonló áruval kapcsolatban történt. Kifejtette: az érintett áruk nem annyira különbözőek, hogy a vásárló ne lenne képes felidézni a védjegyet, tehát a megjelölés közvetlen gondolati kapcsolatba hozható a védjeggyel. A jogszabály nem állít fel mennyiségi korlátot, ezért egyetlen jogsértő termék is megalapozhatja a bitorlást. Az sem befolyásolja a bitorlás megállapíthatóságát, hogy egyedi készítésű vagy nagyipari módszerrel való előállítás történt. A jogerős ítélet rámutatott: az alperes részéről a megjelölés alapos okkal való használatát nem indokolta a felperes megrendelése, figyelemmel arra, hogy mindenki számára nyitva álló lehetőséggel élt, amikor a helyi újságban és a cukrászda internetes honlapján, reklámozás során felkínált és bemutatott tortát az alperestől megrendelte.

Az alperes által a táska formájú tortán alkalmazott megjelölés a felperes közösségi védjegyének jóhírnevét tisztességtelenül kihasználta, mivel a fogyasztó a megjelölést a védjeggyel gondolati kapcsolatba hozhatja, és ez azt eredményezheti, hogy a megjelöléssel ellátott torta hasznosítása eredményesebb lesz. Közvetlen imágó-transzfer jön létre a süteményféleség és a jóhírű árujelző között, amely jóhírnév a felperes által folytatott tevékenység és ráfordítások eredményeként alakult ki. Így a jóhírnevű közösségi védjeggyel azonos megjelölés használata alapos ok nélkül, tisztességtelenül kihasználná a felperes közösségi védjegyének jóhírnevét.

A jogerős ítélet szerint ugyanakkor az alperesi használat a védjegy megkülönböztető képességének tisztességtelen kihasználását nem valósította meg, erre nézve nem merült fel bizonyíték.

Arra sem merült fel adat, hogy alperes termékei nem felelnek meg a szakmában irányadó minőségnek, ezért a másodfokú bíróság mellőzte az első fokú ítélet azon indokolását, miszerint, ha egy magas presztízsű védjegy korlátozás nélküli, kontrollálhatatlan használata, esetlegesen silány minőségű áru esetén rombolhatja a márkához kötött pozitív fogyasztói értékítéletet.

A másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak az elsőfokú perköltség mérséklését. A kikötött 200 eurós óradíjat nem tartotta különösen eltúlzottnak, és indokoltnak ítélte a beszerzett torta árának perköltségbe való beépítését is. A kereset módosítása sem eredményezhette a perköltség csökkenését, mert a módosítás nem értékelhető akként, hogy ebben a körben a felperes pervesztes lenne.

A fellebbezési eljárásban felmerült költségről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kvr. 9. cikk (1) bekezdés c), (2) bekezdés b) és d) pontját, a 14. cikk (1) bekezdését, a 102. cikk (1) és (2) bekezdését, a Vt. 76/D. §-át és a 27. § (2) bekezdés b) és d) pontjait.

A Vt. 12. § (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel kifejtette: a védjegy jóhírnevének kihasználása akkor állapítható meg, ha a használó az ábra vonzerejével saját árujának értékesítését kívánja ösztönözni. A torta elkészítése, előállítása során a cukrász nem védjegymegjelöléssel lát el egy tortát, hanem ábrázolja azt a terméket, amelyen a védjegymegjelölés található. Hivatkozott arra, hogy a közösségi védjegyrendelet szabályozásának a célja arra irányul, hogy az adott árut ne lehessen az oltalom alatt álló védjeggyel jogosulatlanul forgalomba hozni, illetve azzal az árut reklámozni, nem pedig arra, hogy tilos azt ábrázolni. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a cukrász a figurális torta gyártása és reklámozása során nem azzal növeli vásárlóerejét, hogy a jóhírnevű védjegy pozitív értékítéletét termékéhez kapcsolják, hanem azzal, hogy azt az alakot, színvilágot, formát süteményből képes létrehozni. E körben nincs jelentősége annak, hogy a torta alakja olyan terméket ábrázol-e, amely védjegyoltalom alatt áll vagy sem. Hivatkozott a BH. 2001/166. és a BH. 1997/580. számú  határozatokra, amelyek szerint a védjegy és a sérelmezett megjelölés összetéveszthetőségét a fogyasztókra gyakorolt összbenyomás alapján kell vizsgálni. A .. táskákhoz kapcsolódó értékítéletnek semmilyen hatása nincs arra, hogy a vásárló vásárol-e tortát az alperestől vagy sem. A vásárlókat egyedül az befolyásolja, hogy a formatortákat készítő alperes képes arra, hogy ezt a terméket süteményből ábrázolja. Hivatkozott továbbá az Európai Bíróság gyakorlatából a C-62/08. számú ügyre (UDV North America Inc. kontra Brand Traders NV.). Eszerint a használat abban az esetben valósul meg, ha harmadik személy a megjelölést úgy használja, hogy az kapcsolatot teremt a fenti megjelölés és a harmadik személy által forgalmazott áruk vagy nyújtott szolgáltatások között, és a használat olyan helyzetben történik, amikor értelmezhetik úgy a fogyasztók, hogy a megjelölés azon vállalkozást jelöli vagy hivatott jelölni, amelytől a harmadik személy árui származnak, és azt a benyomást kelti, hogy a gazdasági életben tényleges kapcsolat van ezen áruk és azon vállalkozás között, ahonnan származnak. Ilyen használattal a harmadik fél valójában magának követeli azt az alapvető előjogot, amelyet a védjegy a jogosultja számára biztosít, tehát a szóban forgó megjelölés kizárólagos használatának jogát termékeinek megkülönböztetése érdekében. Egy formatorta esetén ez a feltétel nem valósul meg. Az alperes vevői ugyanis nem gondolnak arra, hogy a gazdasági életben tényleges kapcsolat lenne a formatorta készítője és az ábrázolt formát kitaláló vállalkozás között.

A beavatkozó egyetértett az alperes felülvizsgálati kérelmével.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

Álláspontja szerint az alperes tevékenysége kimeríti a Kvr. 9. cikke (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételeket. Azért valósít meg védjegybitorlást, mert a felperes perbeli védjegye jóhírű, azt az alperes jogosulatlanul, gazdasági tevékenysége körében, cukrásztermék készítése és reklámozása során, bevétel elérése érdekében, alapos ok nélkül használta, és ezzel tisztességtelenül kihasználta a védjegy jóhírnevét.

A kérdéses tortát a lehetséges vásárlók nem csupán azért vásárolnák meg, mert cukrászkészítményt kívánnának fogyasztani, hanem azért, mert a torta formája és a rajta látható védjegy felkelti érdeklődésüket, az ízélményen kívül vizuális többletélményre is vágynak. Ugyanakkor e fogyasztói igények kielégítése nem járhat a védjegyjogosult jogainak sérelmével.

A védjegy jogszerű felhasználásának módja a védjegyhasználati szerződéssel való jogszerzés. Az alperes indokolatlan versenyelőnyre tenne szert jogkövető versenytársával szemben, amennyiben jogkövetkezmények nélkül használhatná fel más védjegyét.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A közösségi védjegyrendelet 9. cikk (1) bekezdés c) pontja értelmében a közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít, amely alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a közösségi védjegy a Közösségben jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a közösségi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

E rendelkezés alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes védjegybitorlást valósított meg a felperes közösségi védjegyoltalom alatt álló megjelölésének felhasználásával elkészített cukrászati termék eladásra kínálásával, reklámozásával és forgalomba hozatalával.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a perbeli tortát nem védjegymegjelöléssel látta el, hanem csupán ábrázolta a felperesi védjegyet, ez a magatartás pedig nem ellentétes a védjegyoltalom céljával.

A Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítélet álláspontját, miszerint a védjegybitorlás Kvr. 9. cikk (1) bekezdés c) pontjában meghatározott tartalmi feltételek megvalósultak: az alperes a nem vitatottan jóhírű közösségi védjegyet nem hasonló áruval kapcsolatban, gazdasági tevékenysége körében használta fel a reklámozás és forgalmazás során.  Erre alapos ok nélkül került sor. Az ugyanis, hogy az alperes a gazdasági haszonszerzés célja által is vezérelten, a szakmai kreativitása eredményeként készíti el a védjeggyel ellátott táska formát, alapos oknak nem tekinthető. Ilyennek a használó gazdasági érdeke, a védjegyjogosult kizárólagos jogával szemben nyilvánvalóan nem tekinthető. Az is kétségtelen, hogy a védjegy gazdasági tevékenység során való megformázása (az anyagtól függetlenül) a védjegynek a külvilág számára való megjelenítését eredményezi, ami egyértelműen védjegyhasználatot jelent.

A felülvizsgálati kérelem téves álláspontjával szemben az alperes cukrászati termékeinek elkészítése során a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül nem használhatja fel a felperes védjegyét, ugyanis a közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít, amelynek alapján - meghatározott feltételek fennállása esetén - bárkivel szemben felléphet az engedélye nélküli használat ellen (Kvr.9. cikk (1) bekezdés).

Amennyiben tehát a védjegy gazdasági jellegű használatára a jogosult hozzájárulása és alapos ok nélkül kerül sor, az önmagában tisztességtelenül kihasználja a védjegynek a jogosult beruházásai, tevékenysége következtében kialakult jóhírnevét.

Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes védjegybitorlást követett el.

Az alperes által hivatkozott jogesetek sem támasztják alá az alperes felülvizsgálati álláspontját. Ezek a döntések a perbeli jogvitában nem irányadók, mert azokban a bíróságok, eltérő tényállás folytán nem a Kvr. 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott jogszabályi feltételek fennállását vizsgálták.

A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.

A Pp. 78. § (1) bekezdése és a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

 

Budapest, 2011. január 12.

 

Dr. Mészáros Mátyás sk. a tanács elnöke, Böszörményiné Dr. Kovács Katalin sk. előadó bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna sk. bíró 

 

                                     A kiadmány hiteléül:

Vné  tisztviselő  

 

ELŐZMÉNY (forrás: www.birosag.hu)

FIT-H-PJ-2010-1078

Fővárosi Ítélőtábla,

mint másodfokú közösségi védjegybíróság

8.Pf.20.278/2010/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bérczes László ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek a Berki Ügyvédi Iroda (.... ügyintéző: dr. Berki Ádám ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közösségi védjegy bitorlásának megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Dr. Petri Ügyvédi Iroda (....., ügyintéző: dr. Petri Bernadett ügyvéd) által képviselt Alperesi beavatkozó (.....) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2009. december 16. napján kelt, 1.P.23.527/2009/8. számú ítélete ellen az alperes 9. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles az alperes 15 napon belül a felperesnek 111.460 (Száztizenegyezer-négyszázhatvan)   forint másodfokú perköltséget megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú közösségi védjegybíróságként eljárt Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes 2009. február 25-től 2009. március 6. napjáig azzal, hogy „Louis Vuitton" megjelölést hordozó cukrászati terméket kínált fel eladásra és reklámozott, továbbá 2009. február 27-én ilyen terméket forgalomba hozott, bitorolta a felperes ....  lajstromszámú közösségi ábrás védjegyét. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét 60 napon belül saját költségén jelentesse meg a .....hu weboldal kezdőlapján 14 nap időtartamban, valamint a R. P. H-ben egy alkalommal 1/6 oldal terjedelemben, fekete-fehér színben. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 465.734, a beavatkozónak 25.000 forint perköltséget fizessen meg 15 napon belül.

A tényállásban megállapította, hogy a felperes a jogosultja a ....  lajstromszámú „LOUIS VUITTON" szóelemet is magában foglaló közösségi ábrás védjegynek, melynek oltalma a Nizzai Megállapodás szerinti 18. osztályban többek között a táska termékekre is kiterjed. A védjegyben két párhuzamos körív között felül a „LOUIS VUITTON", alul a „TRUNKS & BAGS" szavak olvashatók, a kör belsejében pedig világvárosok kerültek feltüntetésre. A felperesi cég védjeggyel ellátott táskai világszerte közismertek és jóhírűek, a termékeket a fogyasztók a megbízhatósággal, az állandó magas minőséggel és igazi presztízzsel azonosítják. Az alperes által üzemeltetett C. C. és K. 2009. év elejétől a „.....hu" weboldalon egyebek mellett a felperes ábrás védjegyével ellátott táska formájú tortát kínált eladásra és reklámozott, továbbá a reklám megjelent a R. P. H. című újság 2009. évi első számában is. A felperes képviselőjének megrendelésére készített tortaformát a felperes 2009. február 27. vette át.

A felperes pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2009. február 25. és március 6. között a „LOUIS VUITTON" megjelöléssel ellátott, táska formájú cukrászati termék eladásra való felkínálásával és reklámozásával, valamint 2009. február 27. napján e termék forgalmazásával bitorolta a perbeli, jóhírű közösségi védjegyét és kérte vele szemben jogkövetkezmények alkalmazását.

Az elsőfokú bíróság a keresetet a Tanács közösségi védjegyekről szóló 207/2009/EK. Rendelete (a továbbiakban: KVR.) 9. cikk (1) bekezdésének c) pontja, (2) bekezdésének b) és d) pontja, 14. cikkének (1) bekezdése, 102. cikkének (1) és (2) bekezdése, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 76/D. §-a és a 27. § (2) bekezdésének b), illetve d) pontjai alapján alaposnak találta.

Rögzítette, hogy az alperes és a beavatkozó nem vitatták a felperesi védjegy jóhírűségét, miként nem volt vitás, hogy az alperesi terméken alkalmazott megjelölés hasonló a védjegyhez és nem volt kérdéses az egyes elkövetési magatartások időpontja sem. Hangsúlyozta, hogy a védjegy jóhírűsége maga után vonja azt, hogy a védelem a védjeggyel oltalmazott körön átível és kiterjed gyakorlatilag valamennyi áru- és szolgáltatási osztályra. Mivel az alperes nem a 18. osztályba sorolt árú, hanem cukrászati termék vonatkozásában alkalmazta a megjelölést, ezért a KVR. 9. cikk (2) bekezdés c) pontja szerint vizsgálta a vitás törvényi tényállási elemek megvalósulását, vagyis azt, hogy a megjelölés használata gazdasági tevékenység körében valósult-e meg, továbbá alapos ok nélkül történt-e, valamint sérti-e vagy tisztességtelenül kihasználja-e a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

Az alperes használati cselekményeit, a reklámozást és a tortatermék forgalmazását gazdasági tevékenységnek minősítette, amivel a termék előállítója, mint a gazdasági élet szereplője ismertté teszi magát és nyereséget ér el a piacon. A kereskedelmi mennyiség hiányával érvelő alperesi védekezéssel és beavatkozói állásponttal szemben rámutatott, hogy a védjegytörvény - az általános forgalmi adóról szóló törvény meghatározásától eltérően - a gazdasági tevékenység tekintetében mennyiségi kritériumot nem ír elő.

Nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, hogy mivel a felperes megrendelésére készítette el a terméket, ezért a megjelölés használatára alapos ok nélkül került volna sor, mivel a reklámban már a próbarendelést megelőzően is szerepelt a termék.

Ezt követően ismertette a jóhírű védjegy védelmével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot, a védjegy alapvető rendeltetését, az imázs-romlásának és a védjegy „felhígulásának" eseteit. Majd a felperes és az alperes viszonyában vizsgálva a megjelölés-használatot, megállapította, hogy az alperes a védjegy ismertségét és a jóhírnevét tisztességtelenül kihasználta, mivel az ábra vonzerejét felhasználta abból a célból, hogy saját árujának értékesítését ösztönözze. Kifejtette, hogy egy jóhírű, ismert védjegy megjelenítése a megszokottól eltérő terméken a fogyasztóban azonnali, feltétel nélküli pozitív várakozást vált ki. Utalt arra is, hogy a magas presztízsű, luxusérzetet keltő termékekkel szemben kialakult bizalom, a védjegy imázsa romolhat, olyan rosszabb minőségű termék láttán, amely a jóhírű megjelöléssel van ellátva. Az alperes magatartása - a saját árujához kihasználta a megjelölés vonzerejét - egy úgynevezett arculatátvitel, aminek az a jellegzetessége, hogy ismert, közkedvelt megjelöléseket, szimbólumokat alkalmaznak olyan áruk és szolgáltatások értékesítésének ösztönzésére, amelyek körében a kérdéses megjelölések korábban nem voltak ismertek.

Nem értett egyet azzal az alperesi hivatkozással sem, hogy az engedély szempontjából különbség tehető a mesefigurák, illetve a védjegyek felhasználása között.  Kitért rá, hogy a szerzői jogi törvény, a Ptk., illetve a védjegytörvény más-más „alkotások" védelmét biztosítják, azonban egységesek abban, hogy garantálják a szerzőnek, az alkotónak, a jog tulajdonosának a legteljesebb rendelkezési jogot, amit vagy személyesen, vagy másnak adott engedély útján gyakorol. Kifejtette ezt követően, hogy az alperes azzal, hogy eltérő áruk körében, engedély nélkül felhasználta a perbeli védjegyet, korlátozódik a felperes joga, mivel már nem tud korlátozásmentes, illetve kizárólagos használati szerződést kötni harmadik személlyel. Ezért az elsőfokú bíróság megítélése szerint ez az alperesi magatartás a védjegy megkülönböztető képességének a tisztességtelen kihasználására irányul.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította a jogsértést, attól a jövőre nézve eltiltotta az alperest és kötelezte őt a másodlagos kérelem szerinti elégtételadásra is, azzal az eltéréssel, hogy azt a végrehajthatóság érdekében nem az index.hu weboldalon, hanem az alperes saját honlapján rendelte közzétenni.

A perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 83. § (1) bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a felperesi jogi képviselő munkadíját a csatolt megbízási szerződés alapulvételével állapította meg akként, hogy a munkaórák számát 7,5 órára mérsékelte és ehhez hozzászámolta a lerótt kereseti illetéket, a hiteles lajstromkivonat és a közjegyzői eljárás díját, továbbá a torta árát és mindezek figyelembe vételével összesen 465.734 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A beavatkozó részéről fizetendő perköltséget pedig a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a szerint, mérlegeléssel határozta meg.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves jogi következtetést vont le. Előadta, miszerint a jogszabályi rendelkezések egyértelművé teszik, hogy automatikusan nem jelent minden megjelölés használat védjegybitorlást, hanem ehhez további feltételek teljesülése szükséges, ami minden ügyben egyéni vizsgálódást igényel. Az elsőfokú bíróság okfejtését általánosnak tartotta, ami a jogellenességet és a negatív tendenciákat feltételezi, így végkövetkeztetése sem lehet ettől eltérő. Kifejtette, hogy ez a szűkítő jogértelmezés a jogi szabályozással ellentétesen ahhoz vezet, hogy voltaképpen minden megjelölés használat bitorlónak minősül.

Érvelése szerint a védjegy jóhírneve sérelmének még a reális veszélye sem állt fenn. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítás nélkül az alperesi termék esetleges silány minőségére utalt és ezt állította párhuzamba a felperesi luxustermékek tekintélyének csorbításával. Előadta, hogy nem lehet ab ovo rossz vagy rosszabb minőségűnek minősíteni egy figurális tortát pusztán azért, hogy ezzel indokolhassa bárki a szükségszerűen negatív fogyasztói értékítéletet, a védjegy imázsának rombolását, végső soron jóhírnevének a sérelmét.

Nem valósult meg a védjegy megkülönböztető képességének tisztességtelen kihasználása vagy ennek reális veszélye sem. E körben nyomatékosan hivatkozott az eltérő árukörre, illetve arra, hogy az alperes következetesen a saját cukrászati termékeként hirdette a sérelmezett tortát, és nem hozta azt semmilyen kapcsolatba a felperessel. Hozzátette, hogy a megkülönböztető képesség tisztességtelen kihasználását semmiképpen sem lehet a védjegyjogosulti engedély hiányából levezetni.

Kitért rá, hogy semmiféle bizonyíték nem támasztja alá azt, hogy a védjegy tortán történt használatának szerepe lenne a cukrászda gazdasági tevékenységében.  A cukrász gazdasági tevékenysége abban áll, hogy kisipari módszerekkel egyedi tortát készít és ad el, de ez nem jelenti azt, hogy LOUIS VUITTON terméket gyártana és értékesítene. Hangsúlyozta, hogy a működés hat éve alatt kizárólag ezt az egyetlen ilyen tortát értékesítette, azt is a felperes megrendelésére, ami eleve kizárttá teszi a védjegybitorlást.

Sérelmezte a megállapított perköltség mértékét is. Kifejtette, hogy a 200 eurós óránkénti munkadíj még a külföldi gyakorlat szerint is eltúlzott, emellett azt is kifogásolta, hogy a „jóízűen elfogyasztott" torta ára is beszámításra került a perköltségbe. 

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes jogszabály értelmezéssel megfelelő döntésre jutott. Fenntartotta a korábban előadottakat és nyilatkozott a fellebbezésben foglaltakra, kitérve arra is, hogy jelen ügyben a szokásos munkadíjat számította fel, amit az eljárt bíróság már felülmérlegelt.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta, abból a jogszabályok megfelelő alkalmazásával helyes következtetésre és döntésre jutott, amivel a másodfokú bíróság részben eltérő indokolással értett egyet az alábbiak szerint.

Alaptalanul hivatkozott a fellebbezés arra, hogy az elsőfokú ítélet a konkrét alperesi magatartás vizsgálata nélkül állapította meg a védjegybitorlást. A másodfokú bíróság osztotta azt az alperesi érvelést, miszerint a törvényi tényállás elemeinek megvalósulását minden esetben egyedileg kell vizsgálat alá vonni, ennek azonban az elsőfokú bíróság eleget tett. Részletes elméleti okfejtést követően értékelte a KVR. 9. cikk (1) bekezdése c) pontja szerinti tényállás vitás elemeit és a nagyobb részben helytálló indokok alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes gazdasági tevékenysége körében, eltérő áruk vonatkozásában megvalósította a felperes jóhírű közösségi védjegyének a jogosult engedélye nélküli, jogszabályba ütköző használatát.     

A jóhírű védjegy számára a KVR. 9. cikk (1) bekezdés c) pontja a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruktól eltérő áruk esetében biztosít oltalmat, azzal a feltétellel, hogy az azonos vagy hasonló megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a közösségi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

A perbeli védjegynek a Közösségben fennálló jóhírűségét - amit sem az alperes, sem a beavatkozó nem vont kétségbe - helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló, a felperes által benyújtott adatok alapján. Helyesen fejtette ki, miszerint a jóhírű közösségi védjegy oltalma az áruosztályokon átívelő, azokon túlterjedő, minősített, kitüntetett védelmet biztosít a jogosult számára. Ebben testesül meg az árujelző kedvező reputációja, amit a vele jelzett termékekhez fűződő pozitív, az adott esetben a luxust is megtestesítő fogyasztói értékítélet jellemez.

Megfelelően állapította meg, hogy az alperes a gazdasági tevékenysége során reklámozott és forgalmazott a felperesi védjegy ábrájával ellátott tortát. Mivel az ábrás védjegynek megfelelő megjelölés a védjegy által oltalmazott táska terméktől eltérően cukrászati árun jelent meg, ezért megállapítható az a szükséges törvényi feltétel, miszerint a használat nem hasonló áruval kapcsolatban történt. Ugyanakkor, mivel az alperes táska formájúra készítette el a figurális tortát, továbbá a torták és táskák vásárlóközönsége egyaránt találkozhat a megjelöléssel, ezért megállapítható az is, hogy az érintett áruk nem annyira különbözőek, hogy a vásárló ne lenne képes felidézni a védjegyet, tehát a megjelölés közvetlen gondolati kapcsolatba hozható a védjeggyel.

Az alperes fellebbezésében a gazdasági tevékenysége kapcsán már csak azzal érvelt, hogy a védjeggyel ellátott, kisipari módszerrel előállított formatorta értékesítésére csak egyetlen alkalommal került sor. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú ítélet helyesen fejtette ki, hogy a következetes bírósági gyakorlat szerint már egyetlen jogsértő termék is megalapozhatja a bitorlást, hiszen a jogszabály nem állít fel mennyiségi korlátot, mint ahogy nem befolyásolja a bitorlás megállapíthatóságát az sem, hogy egyedi készítésű, vagy nagyipari módszerrel való előállítás történt.

A másodfokú bíróság osztja az elsőfokú ítéletnek azt az álláspontját, hogy az alperes részéről a megjelölés alapos okkal való használatát nem indokolta az a tény, hogy a felperesi képviselő megrendelte a sérelmezett terméket, figyelemmel arra a körülményre is, hogy a mindenki számára nyitva álló lehetőséggel élt, amikor a helyi újságban és a cukrászda internetes honlapján reklámozás során felkínált és bemutatott tortát az alperestől megrendelte.

A KVR. 9. cikk (1) bekezdés c) pontjában írt törtvényi tényállás szerint az alapos ok nélkül történő használat szükségszerű eleme a védjegybitorlás megállapításának, emellett egyidejűleg meg kell valósulnia a tényállásban írt további, feltételek valamelyikének: ezek a közösségi védjegy megkülönböztető képességének a sértése, a kihasználása, a jóhírnevének a sértése, vagy a kihasználása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezek közül az adott esetben a védjegy jóhírnevének a tisztességtelen kihasználása és a megkülönböztető képességének a kihasználása állapítható meg. Ezzel a másodfokú bíróság csak részben - a jóhírnév tisztességtelen kihasználása tekintetében - értett egyet.

Az alperes által a táska formájú tortán alkalmazott megjelölés a felperes közösségi védjegyének a jó hírnevét tisztességtelenül kihasználta, mivel a fogyasztó a megjelölést a védjeggyel gondolati kapcsolatba hozhatja és ez azt eredményezheti, hogy a megjelöléssel ellátott torta hasznosítása eredményesebb lesz. Közvetlen imágó-transzfer jön létre a sütemény-féleség és a jóhírű árujelző között, amely jóhírnév a felperes által folytatott tevékenység és ráfordítások eredményeként alakult ki. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a jó hírnevű közösségi védjeggyel azonos megjelölés használata - alapos ok nélkül - tisztességtelenül kihasználná a felperes közösségi védjegyének jóhírnevét.

Alappal kifogásolta a fellebbezés, hogy az elsőfokú ítélet szerint az alperesi használat a védjegy megkülönböztető képességének a tisztességtelen kihasználását is megvalósította. Az elsőfokú bíróság a védjegy jóhírnevének tisztességtelen kihasználásának helyes megállapítása mellett ezt a további indokot is megjelölte a védjegybitorlás alapjául és kifejtette, hogy a megkülönböztető képesség tisztességtelen kihasználására irányul az alperesi magatartás, mivel a felperes korlátozva van a kizárólagos használati joga gyakorlásában. Ezzel az okfejtésével a másodfokú bíróság nem értett egyet, és a fellebbezés is helyesen fejtette ki, hogy ez nem a védjegy megkülönböztető képességének sérelme körében értékelhető. Nem volt osztható azonban az alperesnek az a hivatkozása, hogy az eltérő árukör kizárná a megkülönböztető képesség tisztességtelen kihasználását. Ennél a törvényi tényállási elemnél, éppen az eltérő áruk folytán, az a vizsgálandó körülmény, hogy a megjelölésnek az alperesi tortaterméken való használata folytán a felperes védjegye kevésbé lenne alkalmas arra, hogy táska termékét megkülönböztesse mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, azaz a vásárlók gazdasági magatartása a felperesi áruk vonatkozásában változott-e, vagy fennáll-e annak a veszélye. A bitorló oldaláról pedig az nyerhet jelentőséget, hogy az alperesi terméket a védjegy teszi-e megkülönböztethetővé, anélkül, hogy oltalommal rendelkezne. Minderre azonban nem merült fel bizonyíték, ezért a megkülönböztető képesség tisztességtelen kihasználása nem volt megállapítható.

Szükségtelenül érvelt a fellebbezés azzal, hogy a kifogásolt magatartások nem valósították meg a felperesi védjegy jóhírnevének a sérelmét. A törvényi tényállásnak ezt a fordulatát az elsőfokú bíróság sem állapította meg. A védjegy jóhírnevének sérelmére csak a törvényi tényállás magyarázata során, általánosságban hivatkozott, de a döntését nem erre alapította és tényállást sem állapított meg ezzel kapcsolatban.

Arra azonban kifejezetten az alperes magatartása kapcsán hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy egy magas presztízsű védjegy korlátozás nélküli, kontrollálhatatlan használata az esetlegesen silány minőségű árú esetén rombolhatja a márkához kötődő pozitív fogyasztói értékítéletet. Mivel a perben nem merült fel adat arra, hogy az alperes termékei nem felelnek meg a szakmában irányadó minőségnek, erre tekintettel a másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából az ezzel kapcsolatosan kifejtett érvelést.

Mindez azonban nem vezetett eltérő döntéshez, mert azt helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az eltérő, táska árukat oltalmazó védjegy jóhírnevének a tisztességtelen kihasználása valósult meg azzal az alperesi magatartással, hogy a saját torta terméke értékesítésének az ösztönzése érdekében, alapos ok nélkül, gazdasági tevékenysége körében használta a védjegyhez hasonló megjelölést, amellyel a KVR. 9. cikk (1) bekezdés c) pontja értelmében védjegybitorlást valósított meg.

Nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság a megállapított elsőfokú perköltség további mérséklésére sem. Az elsőfokú bíróság a felperest képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2.§-a szerint a csatolt megbízási szerződésből kiindulva határozta meg, akként azonban, hogy azt teljes mértékben nem fogadta el, hanem a felszámított 11,80 óra helyett 7,5 órát talált arányban állónak a perben kifejtett ügyvédi tevékenységgel. A megbízási szerződésben kikötött 200 Eurós óradíj nem tekinthető különösen eltúlzottnak, és indokolt volt a próbavásárlással beszerzett torta árának a perköltségbe történő beépítése, hiszen ez a költség is a peres eljárással kapcsolatosan merült fel. A kereset módosítása sem eredményezhette a perköltség mértékének csökkentését, mert e körben a módosítás nem minősíthető úgy, hogy e tekintetben a felperes pervesztes lenne.

A kifejtettek szerint a Fővárosi Ítélőtábla nem talált okot az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására, ezért az elsőfokú ítéletet, részben eltérő fenti indokolással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta.

Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles megfizetni a felperesnek a fellebbezési eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd munka díját tartalmazza. Ennek meghatározásánál a másodfokú bíróság a fentebb felhívott IM rendelet 2. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásával járt el, alapul véve a csatolt másodfokú eljárásra szóló megbízási szerződést, azzal hogy a kikötött díj (2) bekezdés szerinti mérséklésére nem látott indokot.

Budapest, 2010. május 18.

 

. Lesenyei Terézia s.k.

a tanács elnöke

. Pullai Ágnes s.k.                                                        Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k.

   előadó bíró                                                                                                            bíró

 

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

 

 



Hozzászólások

Még nem szólt hozzá senki!


Hozzászólok


* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!











« Vissza az előző oldalra!
Török Antal - NémetTörök Antal - MagyarTörök Antal - Angol